A templomos lovagrend talán a leghíresebb katolikus harcos szerzetesrend volt, amely közel két évszázadon keresztül fenállt.

Robert Bruce skót király elsőszülött gyermeke volt Marjorie Bruce, aki rövid élete alatt is sok megaláztatásnak volt részese, hogy aztán egyetlen fia, II. Róbert néven skót király legyen.

Marjorie feltehetően 1296 decemberében született a skót király, Robert Bruce és első felesége Isabella of Mar egyetlen gyermekeként.

A hagyományok szerint a pár nagyon szerette egymást, ezért volt nagy csapás, hogy feleség néhány nappal a szülés után alig tizenkilenc évesen elhunyt. Robert Bruce-t, aki ekkor még nem volt király, hanem Carrick grófja, nagyon megviselte a felesége halála, így csak hat évvel később házasodott újra, amikor is a tizenhárom éves Elizabeth de Burgh-ot vette feleségül, aki alig volt idősebb, mint a lánya.

1306. március 27-én Robert Bruce skót király lett, így Marjorie skót hercegnővé vált, de ez nem túlságosan sokáig tartott, mert három hónappal később az apja vereséget szenvedett I. Edvárd angol királytól a methveni csatában.

A skót király a feleségét, két nővérét és Marjorie-t északra küldte egy támogatója védelme alá, de június végén elfogták őket, s átadták az angoloknak. Az aberdeenshire-i Kildrummy kastály összes védőjét felakasztották, majd felnégyelték elrettentésül, ahogy a skót király testvérét, Niell Bruce-t is.

A foglyokat szétválasztották egymástól, Marjorie-t a wattoni gilbertine kolostorba küldték, nagynénjét, Christina Bruce-t egy másik kolostorba küldték, míg Elizabeth de Burgh-t házi őrizetbe helyezték egy yorkshire-i kastélyban.

A feleség helyzete volt a legjobb, mert az apja nagyhatalmú gróf volt, akinek a támogatására szüksége volt az angol királynak.

A negyedik foglyot, Marjorie másik nagynénjét, Mary Bruce-t és egy Isabel MacDuff nevű nemes hölgyet pedig egy fa- és vasketrecbe zárták előbb a Roxburgh-i kastélyban majd a Berwick kastélyban, ahol bárki "megcsodálhatta" őket - az ő bűnük annyi volt, hogy ők koronázták meg Robert Bruce-t.

Marjorie számára is építettek egy ketrecet a londoni Towerben, de végül az angol király meggondolta magát, s csak más módon alázta meg nap mint nap.

I. Edvárd 1307. július 7-én meghalt, de fia továbbra is fogságban tartotta a nőket, s Marjorie csak hét év elteltével szabadulhatott, feltehetően a bannonckburni csatában elfogott angol nemesekért cserébe engedték szabadon.

Ezután Marjorie visszatért Skóciába Walter Stuart kíséretében, aki kitüntette magát a csatában, s jutalmul egy bárói cím mellett Marjorie kezét kapta.

A házasságkötés után egy évvel esett teherbe, majd1316. március 2-án már előrehaladott terhességgel lovagolt ki a renfrewshire-i Paisley állambeli Gallowhillben, amikor a lova hirtelen megriadt és a földre dobta egy "The Knock" nevű helyen.

Marjorie súlyosan megsebesült, s a trauma miatt elindult a szülés is, s egyes hírek szerint császármetszéssel született meg a fia a Paisley Abbeyben, amelyet az anya legfeljebb néhány órával élt túl. 

Csakúgy mint az édesanyja, ő is tizenkilenc éves lehetett a halálakor.

A nehéz sorsú hercegnő, aki egy király leánya volt, egy király édesanyjaként halt meg, hiszen fia, II. Róbert néven lett skót király (bár) fél évszázaddal később, sőt az ő leszármazottai a Stuart-ház tagjai, akik Skócia, Anglia és az Egyesült Királység trónján ülhettek és ülnek ma is.

djp

Egy hideg, borongós, téli napon, 1301. január 14-én hunyt el III. András magyar király, akit az Árpád-ház utolsó férfiági uralkodójának tartanak, bár csak a jóég tudja így van-e.

Már a kortársak között is sok mende-monda volt, amely szerint a Türingiában született, majd Velencében felnevelkedett fiú nem igazi Árpád-házi.