Egy hideg, borongós, téli napon, 1301. január 14-én hunyt el III. András magyar király, akit az Árpád-ház utolsó férfiági uralkodójának tartanak, bár csak a jóég tudja így van-e.

Már a kortársak között is sok mende-monda volt, amely szerint a Türingiában született, majd Velencében felnevelkedett fiú nem igazi Árpád-házi.

András apja, II. András magyar király utószülött fia volt, István herceg, aki Itáliában született, mivel várandós édesanyjának menekülnie kellett a király halála után Magyarországról. A két legidősebb fiú, IV. Béla és Kálmán herceg kétségbevonták, hogy Estei Beatrix gyermeke valóban az apjuk gyermeke-e.

Mindez olyan fontos volt IV. Béla számára, hogy amikor 1244-ben egy békeszerződést kötött Velencével, még abban is kikötötte, hogy a város nem szövetkezik sem Beatrix-szal, sem a fiával.

A megszületett fiú aztán kétszer is megnősült, de az elsőszülött fia fiatalon meghalt, ráadásul a a születéskor édesanyja, Traversiai Erzsébet is elhunyt.

István herceg hamarosan újra nősült, s egy velencei patrícus, Michele Sbarra Morosini lányát, Tomasina Morosinit vette feleségül. Ebben a házasságban egyetlen fiú született, nem sokkal a házasságkötés után, akit Andrásnak neveztek el, nagyapja, II. András után.

A kisfiú hatéves lehetett, amikor édesapja elhunyt, s vajmi kevés esélye volt a magyar trónra.

IV. Béla halála után fia, V. került a trónra, aki azonban két év múlva meghalt, s tízéves fia, IV. László lett a király.

Az országban anarchia alakult ki, s a különböző kiskirályok egymással küzdöttek a hatalomért. A Kőszegi-Gutkeled vagy Csák-hatalom került egy időre fölénybe, s közben II. Ottokár cseh király is megtámadta az országot. IV. László a német királlyá választott Habsburg Rudolf szövetségét kereste, akivel aztán a második morvamezei csatában legyőzték II. Ottokárt, aki ott is maradt a csatamezőn.

Nem sokkal később ismét tatár hadak támadtak az országra, s komoly veszteségeket, pusztítást okoztak. A tatárok kiverése után aztán kun nagyurak támadtak a sátrában alvó királyra és meggyilkolták - leginkább Borsa Kopasz neve merült fel, mint lehetséges felbújtó.

Ilyen körülmények között merült fel András uralkodása. Ő ekkor éppen Habsburg Albert osztrák herceg fogságában volt Bécsben - háziőrizetben.

Mivel a politikai súlyát csekélynek ítélték, s irányíthatónak, befolyásolhatónak gondolták, hirtelen eltüntek a származásával kapcsolatos kételyek.

Tíz év küzdelem után aztán a helyzet valamelyest konszolidálódott, s 1299-ben Kőszegi Henrik és Kőszegi Miklós, majd 1300 nyarán Kőszegi Iván és Csák Máté is hűséget fogadott a királynak.

Nem sokkal később váratlanul elhunyt Tomasina anyakirályné, majd 1301. január 14-én a király is. Mindkét esetben mérgezésre lehet gyanakodni, hiszen III. András egy nappal a halála előtt még adománylevelet írt alá a margitszigeti apácáknak, s nem látszott rajta betegség jele.

1303-ban Ákos István nádor az "utolsó aranyágacskának" nevezte, s azóta ez rajta is maradt.

András halálakor egyetlen gyermeke, Erzsébet hercegnő, nyolc éves volt, de életét zárdában élte le, nem ment férjhez, s gyermeke sem született, végül 1338. május 6-án 45 évesen hunyt el.

Persze az Árpádok történelme ezzel nem ért véget, hiszen a III. András halála után trónért hadakozó királyoknak/királyjelöltnek is voltak Árpád-házi felmenői, így a leszármazottak a mai napig is köztünk élhetnek, sőt élnek is.

Számos hercegnő került ki külföldre, akiknek a leszármazottai között svéd, dán, lengyel, angol, francia ... király, bolgár cár, de bizánci, brazil vagy német-római császár is volt/van. Még a magyarok szeretett Sisi királynéjának az ősei között is megtalálhatóak az Árpád-házi leszármazottak, ahogyan a pár hónapja elhunyt II. Erzsébet esetében is - olykor komoly meglepetéseket okozva.

 djp