A templomos lovagrend talán a leghíresebb katolikus harcos szerzetesrend volt, amely közel két évszázadon keresztül fenállt.

A Templomos Rendet 1118-ban hozta létre néhány lovag Hugues de Payens vezetésével (egyesek szerint nyolc, mások szerint kilenc alapító volt). Egyszerre voltak katonák és szerzetesek, majd a pápai jóváhagyás elnyerése után az egykori Salamon-templom egyik szárnyát kapták, amely a frigyládát és a Szent Grált is rejtette egykor.

Hamar hozzákezdtek a pénzügyi műveletekekhez intézéséhez és hamarosan szinte egész Európa bankárai lettek. Mivel más hitelezőkkel szemben kamatokat is felszámoltak, komoly vagyonokat kerestek és feltalálták a csekket is. A szentföldi zarándokok a templomosoknál leadták az értékeiket és cserébe egy hitellevelet kaptak, amelyet a helyszínen beválthattak.

Maguk a lovagok nem voltak gazdagok (lévén szegénységi fogadalmat tettek), de a rend óriási vagyont halmoztak fel. Hamarosan olyan befolyásosak lettek, hogy még az uralkodóknak is hiteleztek.

Az egyik legjelentősebb ügyfelük volt IV. (Szép) Fülöp francia király, aki mindenáron szeretett volna az adóságától megszabadulni. 

Fülöp nem igazán szerette a hagyományos ügyintézést, amelyet a különös családi ügyintézése vagy akár a pápa megrendszabályozása is jól mutat. Ennek megfelelően 1307. október 13-án, egy pénteki napon 140 templomos lovagot fogságba vetett és ezzel a rend felszámolását is megkezdte. Sokak szerint ez a "péntek 13" legendájának az alapja.

Ekkor Jacques de Molay volt a rend első embere, akit 1292-ben választottak nagymesterré, amikor kiszorultak a Szentföldről. Már 1306-ban felmerültek bizonyos vádak, amelyekkel egy a rendből kilépett férfi vádolta meg őket: eretnekség, szodómia, pogány szertartások és istenkáromlás, de a nagymester tisztázta V. Kelemen pápa előtt a helyzetet, amelyet a pápa is tudomásul vett.

Az adósságban úszó király biztatása nyomán a templomosokat a feszület leköpésével, Krisztus tagadásával, ördögimádással, valamint azzal vádolták, hogy egymás fenekét csókolták meg a beavatási szertartásokon. A pecsétjükön egy lovon két ember lovagolt, így rájük sütötték azt is, hogy homoszexuálisok. Komoly tortúra után, a király nyomására V. Kelemen pápa 1312. március 22-én feloszlatta a rendet, majd két évvel később a vezetőket Párizsban máglyára vetették.

A nagymester megátkozta a királyt és a pápát, akik még abban az évben el is hunytak.

Egyesek Skóciába, mások talán Portugáliába menekültek, de a túlélők jórészt szabadkőművesként folytatták tovább a tevékenységüket. Aragóniában azonban közvetlenül a rend feloszlatása után (1316-ban) alapították a Montesa Rendet, amely jórészt a templomos rend javait kapta, s menedéket nyújtott az elűzött templomosoknak.

djp