Vencel lemondása után neki adta át a koronát, így 1305. október 9 és 1307 között magyar királynak nevezhette magát az interregnum idején. Akkor megfosztották a hatalmától, így ezt az évet szokás az uralkodás végének tartani.

A magyar szál itt is tetten érhető, hiszen édesanyja IV. Béla ötödik leánya volt. Ennek alapján akár igényt is formálhatott a trónra. Fel is merült igénye, azonban végül Vencel fejére került a korona.

Másrészt rokonságban állt Károly Róberttel, ezért előbb őt támogatta a trónharcban. Aztán hirtelen átállt Vencel oldalára, aki fővezérré és tanácsadóvá tette.

Nemsokára meghalt Vencel apja, s a tizenhat éves fiút nem tartották elég érettnek, s a békefeltételek között a magyar trónról való lemondás is szerepelt, a korona visszaadásával együtt.

Vencel le is mondott, de a koronát Ottónak adta oda, akinek eközben kedve támadt a magyar trónhoz. Már magyar támogatói is voltak és Ottó magyarországra jött a koronával (ami nem volt veszélytelen, s egy ízben el is hagyta a koronát, de másnap megtalálta).

1305. december 6-án meg is koronázták, de nem az esztergomi érsek, így tulajdonképpen a koronázás nem volt érvényes.

Persze azért a koronázás után bevonult Budára a koronával a fején.

Ottó szövetségeseket keresett, így kereste meg 1307 elején Kán László erdélyi vajdát, akinek lányát feleségül akarta venni. A vajda azonban elfogta és csak váltságdíj reményében szabadulhatott. Ottó a vátságdíj kifizetése után elhagyta az országot, s némi háborúskodás után 1312. szeptember 9-én halt meg. A korona azonban a vajdánál maradt.

djp

Az Árpád-ház kihalása, vagyis III. András halála után jelentkezett be a magyar trónért az interregnum idején. Vencel, akit magyarul Lászlónak neveztek 1301 májusa és 1305. októbere 9. között nevezhette magát magyar királynak, sőt 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott meg is koronázták.

Vencel több szálon is rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal, mind az apai nagyapja, mind az apai nagyanyja révén.

Már 1290 körül fellépett trónkövetelőként, de amikor elismerték III. Andrást királynak visszavonulót fújt. Az utolsó aranyágacska halála után azonban újra trónkövetelőként lépett fel.  Országos támogatottsága a rokoni szálak miatt jelentős volt, ezért meg is koronázták, de nem az esztergomi érsek, így azt nem tekintették jogszerűnek.

Eközben megérkezett a másik trónkövetelő Károly Róbert személyében, aki diplomáciai úton elérte, hogy a papság őt támogassa. A pápa is Károly Róbertet támogatta, így a budai papok, akik Vencelt támogatták, kiközösítették a magyar főpapokat és magát a pápát is.

A pápa 1303. május 31-én egy bullát bocsátott ki arról, hogy a magyar trón örököse Károly Róbert (akinek egyébként szintén volt magyar rokoni szála) s eltiltotta Vencelt a magyar királyi cím használatától.

Közben Vencel és Habsburg Albert is szembekerültek, s új trónkövetelő lépett fel Bajor Ottó személyében.

Háború tört ki, amelyet Vencel apja elveszített és a békefeltételek között szerepelt a trónról való lemondás és a korona visszaszolgáltatása. Vencel lemondott a magyar trónról, de a koronát Bajor Ottónak adta át, nem Károly Róbertnek.

Ezután még lengyel és cseh király maradt, de már semmi nem érdekelte, életmódja kicsapongó lett és nem törödőtt a feladataival. Felmondta jegyességét III. András lányával Erzsébet királyi hercegnővel és feleségül vett egy tescheni hercegnőt. Egy évvel később, 1306. augusztus 4-én Olmützben meggyilkolták, miközben az árnyékszéken a dolgát végezte. 

djp

II. Károly
A magyar trónon a legrövidebb ideig II. Károly ült, aki előbb Máriát fosztotta meg királynői hatalmától, majd esküje ellenére magyar király lett. Ennek következményeképpen Nagy Lajos özvegye egy merényletet tervezett és szervezett ellene. Ott súlyosan megsebesült, majd néhány hét múlva meghalt. Utódja Nagy Lajos lánya, Mária lett, aki az elődje is volt.

A nápolyi király, akit Nagy Lajos emelt a nápolyi trónra, s aki többször is esküt tett az utolsó lovagkirálynak, hogy nem tör a magyar trónra, s elfogadja Máriát uralkodónak, megszegte esküjét.

Azon főurak, akik nem fogadták el a nőági örökösödést, meghívták a trónra, s ő elfogadta a felkérést, Magyarországra jött seregével. A királynő és királyné elé ment, ő pedig (látszólag) nagy hódolattal üdvözölte őket.

Az országgyűlés Károlyt kormányzónak választotta, ő pedig a királyi palotába költözött. Mária férje Csehországba menekült segítségért, de közben Károly elérte, hogy Mária lemondott a trónról, s a rendek Károlyt magyar királlyá választották.

1385. december 31-én reggel kilenc órakor az esztergomi érsek királlyá koronázta a szokásos külsőségek szerint II. Károly néven. A koronázás után azonnal üzent Nápolyba, ahol örömtüzeket gyűjtottak, de talán kissé hamar.

A tényleges hatalom ezután Károlyé volt, de a lemondott királynőt és az özvegy királynét minden ügyről tájékoztatta.Az özvegy azonban nem mondott le a hatalomról, s egy merényletet tervezett. A merényletre február 7-én került sor.

Károly, szokás szerint meglátogatta a két nőt, s rajtuk kívül még többen is jelen voltak. A merényletet végül Forgách Balázs hajtotta végre, aki egy kisebb karddal vagy tőrrel lesújtott a királyra, akinek koponyáját teljesen keresztülvágta. A királyt három vágás érte, s bal szemét is elveszítette, de lassú, imbolygó léptekkel el tudta hagyni a helyszínt, hogy sebeibe bő két hét múlva belehaljon.

Mivel Károly éppen pápai átok alatt állt, így megölése nem volt büntetendő cselekmény.

A hír március 1-én érkezett meg Nápolyba.

A Károlyt támogató főurak, a halála után fiát, Lászlót nyilvánította királlyá és felkelést is szerveztek, de már késő volt.

djp